Hermits in the Heart of the Hungarian Kingdom

Series Minor No. 41

Budapest, Archaeolingua, 2018
Puhakötés | Paper book, 23.5 × 16.5 cm
184 oldal, színes és fekete-fehér illusztrációkkal | 184 pages with colored and grayscale images

ISBN 978-615-5766-09-1 

Leírás
Az egyetlen, magyar alapítású szerzetesrend középkori története mindig is sokakat érdeklő témának számított, ám mindeddig hiányzott egy olyan átfogó munka, amely a szerzetesrend és a magyar történelem szempontjából egyaránt kiemelkedő fontosságú területet, a középkori Pilist vizsgálta. Ez a történeti táj nemcsak a rend kialakulásában volt jelentős, hanem a középkori Magyar Királyság legfontosabb uralkodói központjai is körülötte helyezkedtek el, szoros kapcsolatban a pálos kolostorokkal.

A kötet a pálos kutatások eredményeinek legújabb összefoglalását adja, azonban nem csak az általános következtetések levonása volt fő célja, hanem egy kiemelkedően fontos terület, a pilisi történeti táj egyediségének a feltárása is. A történeti táj összetettségének értelmezése, azaz a kutatásban egyre nagyobb szerepet kapó tájrégészeti módszer, közelebbről annak egyik iránya, a kolostori tájkutatás jelenti a munka kiindulópontját, erősítve ezzel a pálos és általában véve módszer hazai (és Kárpát-medencei) létjogosultságát.

A Pilis, amely a középkori Magyar Királyság szívében (a korabeli latin szövegekben medium regni) elhelyezkedő királyi erdőterület volt, mind a mai napig számos legendával, misztikus figyelemmel kísért része hazánknak. Ennek egyik oka, hogy ezt a tájat a legfontosabb egyházi és királyi központok veszik körül. A pálos hagyomány szerint a rend Boldog Özséb vezetésével történt megalapítása a pilisi Szent Kereszt kolostorhoz (ma Kesztölc-Klastrompuszta) köthető: a kötet tehát a magyar pálos rend hagyomány szerinti bölcsőjéről, illetve annak közvetlen közelében lévő Szent Lélek (ma Pilisszentlélek) és Szent László (ma Pilisszentlászló) kolostorokról, valamint a Magyar Királyság egyik központi területéről és ezek összefüggéseiről is szól.

Mindemellett erős hangsúly esik a legújabb régészeti-térinformatikai kutatási módszerekre és értelmezési rendszerekre is. A kolostori táj szempontjából leginkább malmokra, halastavakra, utakra, szántókra és szőlőkre vonatkozó adatok kerültek összefoglalásra, de ez korántsem jelenti azt, hogy más típusú információ ne volna része a kolostortáj bemutatásának. A pálosok esetében a remeteség szimbólumaiként ismert „elemek”, a barlangok és patakok feltérképezése és értelmezése is kiemelt feladat volt, de főleg a vízgazdálkodás nyomai azok, amelyek megtalálására nagy az esély még ma is. Ebből a szempontból a Pilis ember által viszonylag csekély mértékben bolygatott erdőségei, a mai nemzeti park részei különösen sok lehetőséget tartogatnak.